Erdélyi utazás 2011. október 20-tól október 23-ig

 

2011. október 20. csütörtök:
 

Indulás: Csány Polgármesteri Hivataltól 04 óra 30 perckor. Útvonal: Füzesabony – Hort – Gyöngyös - Debrecen – Ártánd – Nagyvárad –  Marosvásárhely – Zetelaka.

 

Nagyvárad: a látnivalók közül megnéztük a székesegyházat. A nagyváradi római katolikus székesegyház a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában. A bazilika monumentális méretű. A központi hajó hossza 70 m, szélessége 30-40 m. Falait vaskói és carrarai márvány borítja. Orgonája Mária Terézia adománya. Két oldalsó hajója és két templomtornya van. II. János Pál pápa 1991-ben a templomot basilica minor rangra emelte. A székesegyház előtt látható Szent László lovas szobra 1921 óta. Közel hozzá, látható egy másik kisebb méretű Szent László szobor is. Kőből készült, és csupán 2000-ben a restaurálási munkák befejezése után került a talapzatra. A szobrot ugyanis 52 éven át a föld alatt rejtegették. Ez Nagyvárad legrégebbi barokk kőszobra. A püspöki palota, a Kanonok-sor és a székesegyház együtt alkotják Nagyvárad barokk városrészét.

A legenda szerint Szent László a templomban van eltemetve. Nagy ünnepek alkalmával körmenetet tartanak Szent László hermájával, amelyik az ereklyét őrzi. Az ereklye Szent László koponyájának egy darabja, a herma pedig egy hatvan centiméter magas aranyozott ezüst mellszobor, amelyik híven követi Szent László arcvonásait.

 

 

 

Úticélunk felé továbbhaladva Erdély kisebbik magyarok lakta tömbjébe –Kalotaszeg – érkeztünk, több száz éves hagyományok bölcsője. Nevét a honfoglaló magyarok itt letelepedett Kalota nemzetségéről kapta. Kalota néven valamikor sokkal nagyobb területet neveztek, Kelemen Lajos Kalotaszeg történelmi és műemlékei című tanulmánya szerint a középkorban a Berettyótól a Sebes-Körösig terjedő vidéket. A mai tájegység Kolozsvártól nyugatra fekszik, de tőle északra és keletre is vannak falvak, amelyek néphagyományaik alapján rokonságot mutatnak Kalotaszeggel. A hajdani Kalota-vidékre utaló helynév volt még a 16. században is Nagyvárad mellett Kis-Kalota és a Sebes-Körös bihari völgyében Közép-Kalota.

 

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/thumb/3/31/Vlegy%C3%A1sza_1.jpg/240px-Vlegy%C3%A1sza_1.jpg

 

 

 

Megérkeztünk  Marosvásárhelyre.

 

 

Az Erdélyi-medence közepén, a Maros két oldalán, 309-488 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Az ásatások azt igazolják, hogy a város területe és környéke már az újkőkor óta lakott. Marosvásárhely elsősorban mezőgazdaságával biztosított jelentős helyet magának, de a céhek, kézművesek és a kereskedők jelenléte fellendítette a gazdasági életet, amihez 1482-ben Mátyás királytól kapott szabadalom is hozzájárult. Jelentős esemény volt a város történelmében, az 1571-ben a várbeli nagytemplomban, János Zsigmond fejedelem jelenlétében megtartott országgyűlés, amelyen megerősítették a vallásszabadságot.

A XVI-XVII. századfordulón és azt követően a várost sok viszontagság érte, de mindig sikerült talpra állnia, tovább fejlődnie. 1616. április 29-én Bethlen Gábor fejedelem Marosvásárhely név alatt szabad királyi várossá nyilvánította és számtalan előjoggal ruházta fel.
A város sokat szenvedett a török dúlásoktól, majd Lipót császár csapatainak fosztogatásaitól, amit a rossz termés még tovább fokozott. A lakosság ügyének jobbra fordulását látta a kuruc szabadságharcban, s ezért támogatta is azt, mint ahogyan az 1848-49. évi szabadságharcot is. Itt volt egy ideig Bem főhadiszállása, innen indult Petőfi Sándorral a végzetes fehéregyházi csatába.
Az 1867-es kiegyezés gazdasági és szellemi felemelkedést hozott, így Vásárhelyen is fellendült az ipar és a kereskedelem egyaránt.

Az igazi fejlődésre azonban dr. Bernády György polgármester idejében, 1902-től került sor. Az ő irányításával újratérképezték a várost, telkeket parcelláztak fel. Rendezték a vár környékét, gondozott parkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltoztak. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik "virágok városa"-ként Marosvásárhelyt. Ezt a fejlődést fagyasztotta be az I. világháború. A háború végén kimondták Erdély egyesülését Romániával (1920.jún.4.), ami új korszakot nyitott a város történetében. 

 

Megnéztük a Kultúrpalotát.

 

A Victoriei-Győzelem tér 1. szám alatt található épület 1911-1913 között készült, dr. Bernády György polgármester idejében. Tetejét a pécsi Zsolnay gyár színes cserepeivel fedték be. Az épület homlokzatát a Körösfői-Kriesch Aladár terve alapján készített nagy mozaik (a Hódolat...), valamint Kallós Ede kődomborművei (Dósa Elek, Teleki Sámuel, Bolyai Farkas, Bolyai János, Mentovich Ferenc, Pech Vilmos) és négy bronzdomborműve (Szent Erzsébet legendája, a Két Bolyai, Aranka György, Erkel:Bánk bán) ékesíti.

Az emeletre vezető carrarai márvánnyal díszített lépcsőfeljáróban találjuk Nagy Sándor és Róth Miksa üvegfestményeit, melyek Jókai Mórt, Kossuth Lajost, Petőfi Sándor, illetve Liszt Ferencet, Erkel Ferencet és Munkácsi Mihályt ábrázolják. A hangversenyterem 800 személy befogadására alkalmas, 1946-1972-ig itt tartotta előadásait az Állami Székely Színház.
 

A kisterem a hangversenyek számára készült, 300 férőhellyel. Üvegfestménye a "Bethlen Gábor tudósai között" címet viseli, tervezője Nagy Sándor és Thoroczkai-Wigand Ede, kivitelezője pedig Róth Miksa volt.

 

A tükörterem a Kultúrpalota gyöngyszeme, ahol a terem két végét lezáró velencei tükör növeli a térhatást.
Az ablakfestményeket Thoroczkai-Wigand Ede tervezte melyek a következők: Hajdanában régös régen, A nagyúr kapuja, Sátoros palota, Réka asszony kertiháza, Csaba bölcsője, Réka asszony kopjafája, a kis képek közül pedig Réka asszony deszkás ablaka és a Perosztó szék. Nagy Sándor a székely népballadák alapján készítette a Júlia szépleány, Kádár Kata, Budai Ilona és Szép Salamon Sári című ablakfestményeket.

 

A képtárban körülbelül 1000 festmény, 700 grafika, 150 faragvány, 70 dísztárgy található.

 

Ezt követően még kb. 2 órát utazva este 8 óra körül megérkeztünk vendéglátóinkhoz Zetelakára a Székelyföld szívébe, ahol a helyi idegenvezetőnk és népviseletbe öltözött kislányok, kisfiúk köménymagos pálinkát, áfonya likőrt, kalácsot kínálva fogadtak bennünket a szállásadókkal együtt. ( kb. 700 km-t utaztunk a fenti megállók közbe iktatásával.) A csoport több helyen volt elszállásolva 4-8 fős befogadó helyeken. A szállásadók a csomagjainkat elszállítva elvezettek bennünket  a  szálláshelyre, ahol a háziasszony borjúpörkölttel várt bennünket, rövid ismerkedés után aludni tért mindenki (senkit nem kellett ringatni.)

 

2011. október 21. péntek:

 

Indulás 09 órakor úticél: Átkelve a Hargitán megálltunk Homoródfürdőn , megkóstoltuk a borvizet, amely ivókúraként és asztali vízként hasznosítható.

 

 

 

Tovább indultunk a Csíki medencén át Csíksomlyóra, a hit és a kultúra központja. Műemlék együttese egyedül álló Erdélyben, melynek egyedi értéke a Mária-szobor.

 

 

  

A Csíksomlyói „Csodákkal ékeskedő Mária” mindig új erőt és reményt adott többszázezer zarándoknak. A magyarok legnagyobb zarándokhelyét az UNESCO kulturális örökségeinek listájára javasolja Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter.  A Csíkszeredához tartozó Csíksomlyón a Szűzanya kiemelt tiszteletét már az 1440-es években, a ferencesek letelepedéséről és az első templom építéséről szóló pápai dokumentumok is említik. A jelenlegi kisbazilika főoltárán látható 2,27 méter magas, Napba öltözött Asszonyt megjelenítő Mária- kegyszobor az 1510-es években hársfából készült. A pünkösdszombati fogadalmi zarándoklat 1567-ben, a nagyerdei csatában a hittérítők ellen katolikus hitüket védő csíkiak és gyergyóiak győzelme után kezdődött. A diktatúra után százezrek zarándokolnak a búcsúra.

 

  

 

 

 

 

Következő úti él: Mádéfalva , koszorút helyeztünk el „székelyirtás” emlékműnél. A madéfalvi vérengzés vagy madéfalvi veszedelem a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság 1764-ben volt, Mária Terézia királynő uralkodása alatt.

 

                                                   

                                                                Az emlékmű, Köllő Miklós szobrával

 

                                                                     http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/25/Siculicidium.jpg/200px-Siculicidium.jpg

 

                                                                                  Az emlékmű felirata

 

Átkeltünk a gyergyói medencén, majd ennek tájszervező központján  Gyergyószentmiklóson, amely Hargita megye harmadik legnépesebb városa. Rövid pihenőre megálltunk a Pongrác tetőn 1250 m magasban, egy jót hógolyóztunk.

 

 

 

Majd megálltunk a Gyilkos-tónál. A tó egyedisége a víz alá került fenyőerdő maradványa.Orbán Balázs a Székelyföld leírásában ezt írja:  „Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben.”

 

 
 

Indultunk tovább a Békás szorosba, ami a Keleti – Kárpátok legszebb és leghosszabb szurdokvölgye ( 5 km).  Aki megújuló egészségre vágyik, akár felüdülni, felfrissülni kíván látogasson el ide a „Székely Svájc „ szegletbe.

 

 

Innen vissza felé a Cekendi erdőn átkelve, ahol sok medve van , -de mi nem találkoztunk egyel sem- megérkeztünk a  Zetelaki víztározóhoz.

 

A gátat a Nagyküküllő és a Sikasszó patak találkozásánál építették 1976-1993 között, ivó- és ipari-víz szolgáltatása céljából. A 234 hektáron elterülő víztározót három patak táplálja: Sikasszó, Nagy Küküllő és Deság patak. A tó mélysége eléri a 20-30, de egyes állítások szerint, helyenként akár a 40 métert is megközelíti. Mivel a hatalmas vízgyűjtőt főleg vízszolgáltatás és energiaellátás céljából hozták létre, halasításával sokáig nem foglalkoztak az egyesületek, így régebben nagyrészt a beömlő patakok halfaunája népesítette be.

 

Szerencsére ez napjainkra változott és ma már a székelyudvarhelyi Nagy Küküllő nevet viselő sporthorgász egyesület oltalma alá tartozik. Ennek látszik is az eredménye, hisz a társulat évente több száz pisztrángot telepít, próbálva fenntartani a vidékre is jellemző sebes pisztráng populációt. A legutóbbi telepítés alkalmával közel 500 kiló kisebb-nagyobb pöttyös illetve szivárványos került a tározóba. 

 

 

Majd megérkeztünk a szálláshelyre kiadós vacsora után a vendéglátók  jóvoltából a helyi művelődési központban magyar esten vettünk részt ahol a helyi néptánc csoport mutatott be több székely táncot. Ezúton is köszönjük, jól éreztük magunkat. Éjféltájban hazaindultunk.

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

2011. október 22. szombat:

 

Indulás 09órakor, Útvonal: Szejkefürdő Székelyudvarhely szabadidő-központja és üdülőtelepe. Itt található  Orbán Balázs a legnagyobb székely, író, történész sírhelye és emlékműve. Tíz  székely kapu sorakozik az emlékmű előterében  -az emlékmű közvetlen közelében az első székely kapu Orbán Balázs kapuja. Az 1973-1998 között felállított székely kapuk alatt sétálva juthatunk fel a síremlékhez.

 

 

 

 

 

 

 

Következő megálló: Farkaslaka

A székelység nagy írója Tamási Áron Farkaslaka nyugati szélén, a római katolikus templom és a temető mögötti virágos patakban, a két cserefa között nyugszik, a sírhelyhez alatta áthaladva, egy kis sétányon jutunk.

 

 

 

Elindultuk következő állomásunkra: Korondra. Korond a népi fazekasság egyik erdélyi központja. A főút menti kirakodóvásár még az autóbuszban szundikáló turista figyelmét is felkelti.

 

 

 

Következő állomás: Szováta

Az Erdélyi medence keleti részén, a Görgényi havasok lábánál terül el, Maros megye keleti határán, a Kis-Küküllő felső vidékén. Itt található a Medve tó. Gyönyörű fenyvesekkel, tölgy- és bükkerdővel övezve. Magas só-koncentrációja miatt Európában a maga nemében egyedülálló. Sótartalma annyira tömény, hogy a fürdőzők valósággal lebegnek a felszínén.

 

 

 

Ezután Szászföldre léptünk.

Megálltunk Segesváron. E gyönyörű város több-ezer éves múltja, három nép, román, magyar és szász békés együttéléséről árulkodik. A vár és a város a középkorban született. Innen elmentük Petőfi Sándor sírjához.

 

 

 

Elhagyva szászföldet székelyföldre érkeztünk. Megálltunk Agyagfalván, ahol az 1506. évi székely nemzetgyűlés emlékművet néztük meg.

 

 

 

  

A nap zárása Bögözön az Árpád korabeli református templom megtekintése helybéli református lelkész vezetésével. Székelyudverhelyen átutazva a szálláshelyre érkeztünk ahol a háziasszony által készített búcsú vacsorát elfogyasztva nyugovóra tértünk.

 

 

 

 

2011. október 23. vasárnap:

 

Indulás hét órakor. Úticél: Torda, amely a sóbányászatáról híres város. Itt megnéztük a sóbányát (barlangot). A bányát 1690-ben nyitották meg. A sót legelőször a harang formájú nagytermekben termelték ki ( József, Mária Terézia, és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. A sót mindvégig szakképzet bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerkezettel történt. Az aknákban faggyúviaszos gyertyákkal és fáklyákkal világítottak. A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, csak kizárólag emberi erőt.

 

A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már csak turisztikai látnivaló és gyógyhely.

Láttuk a Tordai-hasadékot, amely természettudományos magyarázat szerint egy víz által kivájt mészkőbarlang tetejének beomlása következtében jött létre.

 

 

 

Megnéztük Kolozsváron  a város legjelentősebb építészeti műemlékét, a Szent Mihály templomot, amely főterén áll, a város legjelentősebb építészeti műemléke.

 

 

Sajnos a Házsongárdi temetőt, amely Európa  egyik legrégebbi temetője az idő rövidsége miatt nem tudtuk megnézni.

 

Innen hazafelé indultunk rövid megálló volt  még Körösfőn ahol megnéztük a fatornyos, református templomot.

 

A település a Sebes-Körös forrása közelében terül el, közvetlenül a 747 m magas Riszeg-hegy alatt. A helység eddig ismert első említése 1276-ból való, ekkor a gyalui káptalan birtokát képezte. A reformáció térhódítása nyomán 38 család kivált a káptalan fennhatósága alól, és megalapította a mai Körösfőt. A templom faragott csillárján ma is látható az alapító 38 család neve és nyíljele.

 

A falu református temploma, mely a dombtetőről vigyázza a települést, a régi lebontása után, 1764-ben épült. 1833-ban kibővítették, így nyerte el a mai alakját, mely a magyar népi építészet egyik legszebb formája.

 

 

A templom felbecsülhetetlen értékű történelmi ereklyéje az 1660-tól őrzött erdélyi török szőnyeg, melyet a vesztes gyalui csatából Nagyvárad felé menekülő II. Rákóczi György hagyott hátra hálája jeléül a sebeit ápoló körösfői atyafinak. A templomban megtekinthető az 1998-ban Pécsi L. Dániel által tervezett, és Erdély püspöke által felszentelt címeres zászló, és itt található egy égetett kerámia dombormű, melyen II. Rákóczi Ferenc és Körösfő címere látható. Ez utóbbit Petrás Mária csángó iparművész készítette. A templomdomb alatt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékére emelt kopjafát találjuk.

 

A Gyarmathy házaspár által a XIX. század végén fellendített népművészeti háziipar talán Körösfőn virágzott fel a leginkább. Napjainkban a falu főutcája valóságos bazársorrá alakult át, ahol a turista megtalálja az Erdély-szerte faragott, hímzett, korongozott népművészeti tárgyakat is.

 

Ezután már csak a határon álltunk meg, majd irány Csány este 10 óra körül érkeztünk meg.

 

Hosszú utat tettünk meg kb. 2000 km-t, de a rengetek, csodálatos látni való mindenkivel feledtette az utazás fáradalmait.

 

Biztatok mindenkit, hogy legalább egyszer az életében látogasson el a lenyűgöző, gyönyörű Erdélybe, s Székelyföldre. Erdélyország Tündérország, varázslatos, gyönyörű tájak, történelmi emlékek, barátságos, vendégszerető emberek. Zord havasok, lankás legelők, csobogó patakok, tavak, tengerszemek, források, pásztorok nyájaikkal, zsindelyes házikók, várromok, erődtemplomok, népviseletek, régi szokások, mind megannyi csoda.

 

 



További képek: